Az idő intelmei
(2014.8.3., 14:37)
Arra gondolok,
bárcsak romba dőlne
ez az emlékekből épített,
szentszagú katedrális!
Az idő itt ül mögöttem a sarokban,
és a fogát piszkálgatva
szól: baszd meg, ne légy
már ennyire teátrális!
A borodat sem iszod!
Az nem lehet, hogy
hogy ennyire megviselt
a dolog. Figyelj!
Lefordítom neked,
mit mondott egyszer
a nagy József Attila:
Ne légy szomorú,
leszel boldog úgy is,
ne légy boldog,
leszel még bús úgy is!
Most, hogy már érted,
az isten szerelmére:
hagyd annyiban!
Tudod mit, én rágyújtok
egy kubaira. Közben
azért figyelj, csórikám:
Én megtehetem, hogy
megállok, Te viszont nem.
A hozzád hasonlókból
már különben is
nagyon elegem van.
Akassz ki a katedrálisodra
egy táblát, hogy zárva,
És eriggy, fuldokolj egy kicsit
a világba´!