Csernobil és szivárvány
(2014.10.26., 22:44)
Egykoron jótékonyak voltak
sugaraid. Csodálkoztam, hogy a holtak
nem perdülnek táncra tőle.
Aztán egy súlyos üzemzavar miatt
még az élők is megsínylették őket.
Emlékszem arra a napra.
Azt hittem, minden vagyonomat
elvesztem. És tényleg.. vastag farzsebű
plébánosból a templom egere lettem
és elsuttogott bűnök helyett
csak szentszagú kárpitot ehettem.
Megmérgeztél egy egész világot.
Ciánszínű lett és rideg... és bár oszlóban
van a köd, máig a fejem felett libeg.
Ma a nyakamon igazából egy méregfej
nyugszik. Egy modern kalózzászló.
Aranyért, nőért és piáért kiáltó.
Élek és túlélek- a télben már nem
csak uránt érzek, hanem tavaszt is...
és bár magányom a csendben messzire
hallatszik, közeleg a megtisztító járvány.
Szívemben Csernobil.
Agyamban szivárvány.