Daidalosz és Ikarosz
(2014.6.2., 16:34)
Műglóriát vet rám a laptopom fénye,
Bágyadt tekintetem felvetem az égre,
Oda vágyom éppen - szinte érzem ízét...
Rögvest elkövetem Daidalosznak bűnét!
Nem kellenek szárnyak, elég egy falétra,
Szegei rozsdásak és imbolyog néha,
Rettegek, de mégis felkapaszkodom rá-
ha maradok, vizem nem változhat borrá.
Felértem. Most félve elsuttogom vágyam,
Érzem, túlságosan megalvadt már számban.
S míg a Holddal együtt álomnektárt isznak,
Érdeklődve hallgat engem a sok csillag.
Elkísér egy társam, nyugtot sosem adott-
Bűntudatnak hívják. Másnéven Ikarosz.
Lerázhatom százszor– mindig visszatalál,
Árnyékom és lelkem - Ő az élő halál.
Belekontárkodhat kívánságaimba,
Az Achilles - inam mindig kitapintja.
És ha netán néha szabadságot érzek,
Ereimbe lövi a bezártság-mérget.
Nem tagadhatom ki - fiam e bűntudat,
Anyja viszont több van- álom, vágy, áhitat.
Nekik kéne szólnom: neveljék meg végre
Hogy bátran mászhassak fel a sötét égre.