Cukrozott vágy és csipetnyi só
adja meg zamatát levesemnek,
csábosan tüzel a gázrezsó,
ha kezeim hozzá közelednek.
A kis fazék hirdeti erejét -
terjed a tébolyító illat,
kiokádja vidám leheletét,
ha tenyerem körülötte izzad.
Kedvesem! Az alap elkészült.
Most jössz Te, a legédesebb rész.
Gyere, az egész konyhám rémült,
hisz nélküled kuka az egész!
Nem fekhetsz csupaszon karomba,
kissé kopottas lelked ruhája.
Ülj bele rozsdás kondéromba,
s én örömmel főzlek puhára.
Ebédidő (2014.2.12., 0:28)
