Cejelmes vagy, drágaságom,
csillagfényben fürdenél?
Írd le versben, hogy a lelked
gyöngyházfényben éldegél!
Gagyog,ragyog, mézben úszkál,
és ráragad annyi giccs,
hogy utolsó sorod után
bizton hiszem: ez egy vicc!
Jaj, barátom, elcukroztad.
Nehéz megemészteni,
zsebemben a kisbicskámat
kinyílásra készteti!
Legközelebb, abban bízom,
hogy a közhely-rengeteg
ott marad, ahol találtad,
s elkerüli versedet!
Hát csak megtört a jég! Itt a páratlanul hosszú, tíz napos alkotói válság vége. Egy kicsit talán saját magam kritkája is.