Inter
(2014.11.21., 19:31)
Két megfakult szellem, más dimenzióban
dörömböl az elszürkült múlt hasábjain.
Ott kóborol lelkünk egymás szobájában,
a felszálló porban régi ábrándjaim
próbálnak csendesen utat törni hozzád.
Míg az én álmomban szelíd tekinteted
teremti meg múltam mennyei kőpoklát.
Soha többé. Soha. Mégis megint veled.
Leszünk még többes szám- de külön szólamban.
Köztünk a világűr s nagyon messze vagyunk,
más időben, térben. Más dimenzióban
volt egyszer egy világ. De belefáradtunk.
Én innen őrizlek és innen szomjazlak.
Könyvespolcod mögött megbúvok a porban.
És jegyezd meg, hogy én kísértem nyugalmad
ha egy újabb könyv majd a padlódon koppan.