Egy követ fújnak régóta
Kőszikla úr és neje,
kőből van a kalyibájuk
alapja és teteje!
Éhes hassal Kőszikla úr
épp vacsorát követel,
és amikor nem jön válasz,
emigrálást követ el:
Ó, te némber, kőszívű vagy,
vár reám a kőkocsma!
Felesége kővé dermed:
Most várhatsz a légyottra!
Minden követ megmozgatott
de nem készült ma leves,
mert a házuk, mint a pokol-
még a hús is kénköves.
Kőszikla úr kőszívéről
nem egy nagy kő esett le,
s még egy kőkorsót ráivott
a tizenkét felesre.
Ő a kocsma nagykövete,
joggal a legittasabb,
kőbe véste a fogsora:
ma kő kövön nem maradt!