Könyörgésed
(2014.11.5., 17:05)
Úgy hatsz rám, mint egy ártatlan kiszámoló
egy megfejthetetlen metaforával a közepén.
Számba kívánkozó vagy és játékosan mohó- de
engem már a vágy megetetett és hazavitt.
Te meg könyörögsz, hogy tegyek beléd valamit.
Kíváncsi lennék, hogy mit látsz a kulcslyukon...
Mi olyan csábító, miközben a te szobád a szebb!
Rejtélyed már elcsépelt, de mégsem unom. Bár
szívesen megtölteném veled a jövő évszázadait,
könyörögj még, hogy tegyek beléd valamit!
Tudom jól, hogy mire képes egy magadfajta szirén,
de én Odüsszeusz ravaszságával felvértezve
megmaradok a tettetett nyugalom szintjén.
Tudom, hogy jóllaktál. Ma már egy férfi hazavitt.
És mégis könyörögsz, hogy tegyek beléd valamit.
Furcsa. Kacéran villantottál már vagy százszor,
és én felvettelek ezalatt legalább kétszázszor, de
a képek a fiókban vannak. Kellesz, de nem hiányzol.
És közben hallom... szüntelenül hallom szavaid:
Könyörgöm, tegyél már belém valamit!
Könyörgésed (2014.11.5., 17:05)
