Megalkuvást nem tűrő, bátor katona,
Eljátszottad hattyúdalod, igaz hős voltál.
Engedd, hogy átjárjon a hideg, mert vége.
De halálod legalább nemes célt szolgál!
Tán érdemtelen voltam közömbös,
De porodra immár arany szél fuvall,
Te maradsz a harcos, fennkölt céloddal,
Mert Te voltál Crixus, a verhetetlen gall.
Pusztulj zsarnok, mert te okoztad ezt,
Vessz el a bosszuállók viharában,
Vicsorogni fognak rád, és én velük együtt
Fújom kürtömet halálod órájában.
Tégy úgy mintha bánnád, hátha engem
megbocsájtásra késztetsz... Szánalmas!
Hazudsz nekem sorsról és hatalomról.
Gonosz diktátor! Pusztulj, te ártalmas!
Eljátszottad Te is, én Kedves Idegenem,
Pedig te szegény, még nem is tudsz róla,
Támadnak a varjak, örvény húzza lábam,
Rám esett a zongora, s menekülök alóla.
Kedvesség és öszinteség- a legszebb ellentét,
És benned bizony mindkettő leledzik,
Tüneményes vagy, de nem az én számomra,
Merthogy az én szívem magától cselekszik.
Végül Hozzád szólok, ki még adós vagy
Játszd el hattyúdalod, mert én arra kérlek
Tudod, hogy szenvedésed megszűnik,
Ha énedet bátrabban mutatod a fénynek.
Szabadabban mint valaha, de azt akarom
Köss meg, fogj, ámíts, adj pótkereket!
Lehetséges ez, vagy tán túl nagy kérés
Hogy nyisd fel szemeid, s ments meg egy beteget?
Négyen vagytok, én igaz hőseim,
Együtt meghatároztok és láncoltok.
Hogy jobb lenne nélkületek? Nem lehet,
Hisz´ ha megtorpanok, Ti adjátok jobbotok.
Elfértek nálam, meleg szívvel fogadlak.
Mert Ti írjátok oda elém, s mindenhova:
nincs szükségem másra négyeteken kívül:
A hős, a zsarnok, az idegen,s a csoda.
Négy hattyúdal (2013.3.23., 20:39)
