Paradox
(2014.12.22., 18:56)
lampion vagyok egy romantikus estén
minden amit kívánsz rám van gravírozva
hogyha egy sötétebb éjszakát szeretnél
az én privát holdam csillagokba hordja
a fényt a kéjt és a megannyi kis csodát
s közben a tücsökhad döbbenten elcsitul
hallgasd az éjszakát nem szent és nem profán
leszek a rendező légy te a publikum
a végén eliszkolsz ma sem lesz ráadás
s boldogan andalgok a magánytengeren
nem baj ha ennyi volt nem kell önáltatás
őrült paradox de örül a vert sereg
mindegyik idillben ott a szépséghiba
nézd az én árnyékom sötétben is kísér
hiábavaló hogy megszúrt a vágy nyila
hitetlenül ülök az éjféli misén
nyitva a kéjpart de nincsen karkötőm
belépnék de durván szíven mar a neon
bosszúsan és gyáván mindent összetörök
józan a teérted szomjazó panteon