Bíztattalak, rajongtam, csodálattal néztelek,
Neked nem tetsző dologra soha sem kértelek,
Sok-sok apró titkoddal tértem nyugovóra...
S készültem a másnap esti újabb fordulóra.
Most totális a pusztulás, ameddig csak látok,
Nem jön az áhított csoda, mit oly rég óta várok,
Olyan mintha megfoganna a rettegett átok,
akárhogyan próbálom, kiutat nem találok.
Elfeledett játék lettem, közeleg az elválás,
Ismét abba buktam bele, hogy nagy volt az elvárás.
Kétkedések közepette hervadt el a virágom,
S Így állt feje tetejére az én idilli világom.