Szombaton rajtol a Premier League 2013/14-es idénye, alaposan megváltozott, éppen ezért szinte megjósolhatatlan erőviszonyokkal. A bajnoki címre törő csapatok közül három is vezetőedzőt cserélt, de új trénerrel vág neki a szezonnak az Everton és a Stoke City is. Szubjektív esélylatolgatással egybekötött beharangozómat olvashatjátok az angol labdarúgó bajnokság új szezonjához.
A BAJNOKESÉLYESEK
A fogadóirodák többsége a címvédő Manchester Unitedet tartják a bajnoki cím elsőszámú esélyesének. Bár Rooney szénája kifelé áll a csapatból, kulcsember mindeddig nem távozott a Vörös ördögöktől, ellenben érkezett az angolok húszéves szupertehetsége, Wilfred Zaha, aki tavaly jelentős szerepet játszott a Crystal Palace élvonalba jutásánál. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Utd (elsősorban Sir Alex Ferguson hiánya miatt) nem lesz képes a címvédésre, és ennek elsősorban az öregedő védelem lesz az oka: bár Rafael és Evra továbbra is topjátékos, középen a rendkívül sérülékeny Vidic-Ferdinand, valamint a sokat bakizó Evans-Smalling páros áll csak David Moyes rendelkezésére. A skót szakember mindezidáig hiába próbálta a klubhoz csábítani Cesc Fabregast, így a legfrissebb hírek szerint a legújabb jelöltje a középpálya megerősítésére nem más, mint az Ancelottinél nem éppen biztos pontnak számító Mesut Özil.
Az aranyat az a Chelsea fogja majd nyerni, amely már tavaly is kész csapat volt, idén viszont visszatért a klubhoz Mourinho, kezdésként leigazolta Schürrlét a Leverkusentől, és Van Ginkelt a Vitesse-től, valamint nem engedte el újabb kölcsönszereplésre sem De Bruyne-t, sem Lukaku-t, sem Essiént. Mourinho nagy örömmel tért vissza a Stamford Bridge-re, ami nem csoda: a szurkolók imádják, a csapat legtapasztaltabbjai (Lampard,Terry,Čech) pedig tisztelik. A keret bivalyerős, a cserepad kellően hosszú ahhoz, hogy a csapat minden fronton harcban maradjon a végsőkig. Dél-Londonban joggal ábrándoznak a bajnoki aranyról.
A Chelsea legnagyobb ellenfele az új edzővel, és kis túlzással teljesen új támadószekcióval felálló Manchester City lesz. Manuel Pellegrini jó érzékkel túladott a problémás Tevezen, valamint a kiöregedett Kolo Tourén és Maiconon, helyette egy nagy latinosítási kísérlet keretében leigazolta Jesus Navast, Alvaro Negredót, és Fernandinhót, valamint a Fiorentina montenegrói sztárját, Sztevan Joveticset. Az arab tulajdonosok ezúttal sem fukarkodtak: a négy játékosért összesen 100 millió euró körüli összeget fizetett a City. Nem titkolt vágyuk, hogy ezúttal a Bajnokok ligájában is maradandót alkossanak, ami talán sikerülhet is az égszínkékeknek, a bajnoki címért folytatott harcot viszont szerintem nagy csatában elbukják.
Arsene Wengernek mondhatni arra ment rá a nyara, hogy megpróbálta megszerezni Luis Suarezt a Liverpooltól, de a játékosért a 40 millió eurót is kevesli jelenlegi klubja. Így az Arsenalnak továbbra sincs klasszis csatára, viszont mellettük szól az összeszokottság: a keretből, sok-sok év óta először, nem távozott egyetlen kulcsjátékos sem, a feltörekvő brit mag (Wilshere-Walcott-Chamberlain-Ramsey-Gibbs) és a kifejezetten jól sikerült felkészülés pedig garancia lehet arra, hogy az Ágyúsok idén nem a negyedik helyért, hanem jó eséllyel a dobogóért fognak küzdeni a Vörös Ördögök ellen.
A MÁSODIK HULLÁM
A Tottenham mint mindig, ezúttal is az Arsenal háta mögött marad: bár Soldado, Paulinho, és Chadli egyaránt remek fogásnak tűnnek, a csapat szeme-fénye, Gareth Bale kijelentette, hogy nem lép többé pályára a londoni csapat mezében. Sokakkal ellentétben én azonban nem ezt tartom végzetesnek, hanem inkább azt, hogy Clint Dempsey és Scott Parker személyében egy hatalmas adag kincset érő tapasztalatot engednek távozni a középpályáról.
Ismét masszív, harcos, a középmezőnyből kiugró teljesítményt várok az Evertontól. Bár David Moyes távozása nagy érvágás a csapat számára, Martinez személyében egy ambiciózus fiatal edző érkezett a helyére, ráadásul a csapat legnagyobb kincsének számító Baines-Fellaini kettős sem tette át a székhelyét Manchesterbe. Ezen felül, érkezett a fürge Koné a csatársorba, a tapasztalt Alcaraz a védelembe, valamint a Barcelona szupertehetsége, Delofeu a középpályára. Minden adott, hogy az Everton harmadszor is a városi rivális Liverpool előtt végezzen a tabellán.
A vörösök minden erejükkel azon vannak, hogy megtartsák a Londonba vágyó Suarezt, Brendan Rodgers azonban ezúttal sem tudott igazán nagy nevet igazolni- Iago Aspas, Kolo Toure, Luis Alberto és Aly Cissokho nem a klasszis kategóriát képviselik, ráadásul a Liverpool hatalmas veszteséggel adott túl Carrollon és Downingon. A szurkolók álma a TOP4, a csapat ereje azonban ettől jócskán elmarad- a Liverpooltól továbbra is a hatodik-hetedik hely a reális.
A KÖZÉPMEZŐNY
Bár Martin Jol képes hatalmas káoszt teremteni az igazolásaival, a holland szakember ezúttal ügyesen szemezgetett az átigazolási piacról. Érkezett Stekelenburg (Roma),Amorabieta (Bilbao), Bent (Aston Villa) és Taarabt (QPR), míg jobbára csak töltelékjátékosok távoztak. A Fulham elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a tavalyi megtorpanás után ismét a tabela első felében végezzen, és már csak a Hangeland-Senderos hátvédkettőst kéne megbízhatóbbra cserélni a még komolyabb célokért.
A Swansea nem fogja átpasszolni senkinek a felső tízbe szóló tagságát. A tavalyi csapat egyben maradt, az erősítést pedig a topklubok orra elől elhalászott Wilfred Bony és a Jonjo Shelvey, a Liverpool forrófejű, de tehetséges középpályása jelentik.
Szintén jó szezont várok az Aston Villától is, amely megtartotta fiataljait, és a legnagyobb kincsük, Benteke is (egy rövidebb hiszti után) belátta, hogy legalább egy évig még a Villa Parkban a helye. A Villára egy dícséretes 10.hely vár.
Idén a Sunderlandnek sem lesznek kiesési gondjai- Di Canio Giaccherinivel és Altidore-ral töltötte fel a keretét, de a legjobb hír a Fekete Macskák háza táján kétségkívül Stephan Sessegnon szerződéshosszabbítása.
A Cardiff City –az újoncok közül egyedüliként- szintén a középmezőny nyugodt vizein fog majd evezni, Gary Medel és Stephen Caulker érkezésével a walesi csapat a Premier League egyik üde színfoltja lehet.
AZ ALJA
Lukaku távozásával a nehéz év vár a West Bromwich Albionra, bár Anelka és Diego Lugano érkezése elegendő lesz ahhoz, hogy Geráéknak ne legyenek kiesési gondjaik. Ugyanez a helyzet a West Hammel- a kalapácsosoktól hiba lenne világmegváltó dolgokat várni, ám túl masszívnak tűnnek ahhoz, hogy az utolsó háromban végezzenek.
A Southampton és a Norwich City is szerzett pár jól csengő nevet (nem is kis pénzért), a védelmet azonban mintha elfelejtették volna erősíteni, és amíg nem javítják ki ezt a hibát, addig bizony a kiesés réme szüntelenül fenyegetni fogja őket.
A Newcastle viszont nagy meglepetésre a változás legkisebb jele nélkül vág neki a szezonnak, ami a hatalmas csalódást jelentő tavalyi év után nagy baklövésnek tűnik, ráadásul egyik legjobbjukat, Johan Cabaye-t szívesen hazacsábítaná a PSG. Van egy érzésem, hogy Pardew nem sokáig lesz a szarkák menedzsere.
Ennél is komolyabb problémái lesznek a Stoke Citynek, amely Mark Hughes személyében egy eléggé ellentmondásos edzőt szerződtetett a kispadra, aki egyelőre a PSV-s Pietersen kívül egy nevet sem tudott a klubhoz vonzani.
A Hull City és a Crystal Palace azonban csak egyéves bérletet vett a Premier League-be. Előbbinél a Sunderlandes Elmohamady, utóbbinál Marounae Chamakh a legismertebb érkező. Ez (mindkét esetben kevés lesz.)
Szombaton indul a buli, rajtol a világ legjobb bajnoksága.