Részeg horizont
-vers a tegnapi napnyugtára-
(2014.9.13., 19:50)
Vörösbe fordul a horizont,
bort iszik ma vacsorára,
felölti a kényszerzubbonyt
félszeg-részeg mosolyára.
Ma vagányan vetkőzik át,
látom szívét és ereit,
hallgatom háborgó gyomrát,
olvasom piros szemeit.
A Nap most odébb gyalogol
egy kis nyugalmat keresve,
s bár én esőre szomjazom,
ő csillagot hány fejemre.
Egész éjjel bőszen kutat
elveszett emlékek után,
a Hold épp keletre mutat:
odanézz, jön az ifjúság!
....
Vörösbe fordul a horizont,
de ez már reggeli vörös.
Egy újabb üveggel kibont...
legyen a hajnal is ködös.
mi a fasz... ez olyan direktnek tűnhet, hogy nem szabadulok két imádott metaforámtól, de ez abszolút nem szándékos. Belém ivódtak, maguktól jönnek. Folyton.