Fekete vagy fehér- mindegy is a színed,
Sokszor látod magad egészen kicsinek,
Aprócska parasztnak, egy bábnak a táblán,
Törékeny kis lénynek egy mester palettáján.
Parancsra, de büszkén vonulsz a csatába,
Hogy elhidd : az életed nem éled hiába.
Minden egyes figura másképp töri útját,
Más-más módon pengeti a játékmenet húrját.
Ösztönzőm a királynő, érte teszek mindent,
S rút közönye miatt kérdezgetem Istent:
Hogy lehetnék király, hogy nyerjem el kegyét,
Hogy csalhatnám elő zsebre dugott kezét?
Sakkfigurák vagyunk az élet mezején,
Rajta járunk, vagy épp a semmi peremén.
Köztük vagyok én is- derék, csöndes legény,
Emberforma ifjú, költőnek is szegény.
Király vagy épp bástya nem lehetek soha,
De lennék egy királynő alázatos lova!
Sakk (2014.4.14., 15:21)
