Ellopod a szívem,
átkulcsolod nyakam,
tollba mondasz nekem,
gerjeszted majd szavam.
Bilincs csattan rajtam,
s lenyeled a kulcsot,
erőtlen fogolyként
karjaidba hullok.
Te leszel a cellám,
szemed mint a vasrács,
fogvatartó őrszem,
aki rabot dajkál.
Hideg láncod hátamon
vígan végiszalad,
s szabad leszek végre,
szabad, szabad, szabad!