(József Attila költészete nyomán)
Ha hazára vágysz e földön,
Hét hely vár, mi elbűvöljön:
Egy, ahol az anyád megszült,
Egy, hol a nőd hozzád feszült,
Egy, hol istennek hisz néped,
Egy, hol megvetik a képed,
Egy, hol vár a mézes madzag,
Egy, hol mindig békén hagynak.
Járd meg mindet, tömd a rést,
A hetedik Te magad légy!
Ha munkáról ábrándoznál,
Hét véglet közt játszadozzál:
Egy, ahol a főnök apád,
Egy, hol érzik véred szagát,
Egy, ahol az élet drága,
Egy, hol mind a füled rágja,
Egy, ahol csak fekszel folyton,
Egy, hol követ szedsz a Holdon,
Semmi ez mind, egy gyárat végy,
S a hetedik Te magad légy!
E világon ha kutatnál,
Hét szép leány várna terád:
Egy, aki csak vidít lágyan,
Egy, akitől óvnak páran,
Egy, ki hamisan ígérget,
Egy, aki csak nyeli pénzed,
Egy, kinek nincs szabadnapja,
Egy, ki sajnos párja rabja,
Hatan vannak, s ez nem elég,
A hetedik Te magad légy!
S hogyha végül hív a halál,
Hétféleképp is megtalál:
Egyszer dícső csatatéren,
Egyszer kemény, fagyos télben,
Egyszer a párnádba fulladsz,
Egyszer más karmába hullasz,
Egyszer megfúlsz a sok zsírba,
Egyszer asszonyod visz sírba,
Növessz szarvat, s vegyél kést,
A hetedik Te magad légy!