Amikor belefáradsz hogy szerepet játszol,
Kitörnél, de nem sikerül. Ördögi kör.
Jobb lenne egy négyzet, mert bár véget az sem ér,
A sarkain legalább megpihenhetsz.
Újra megtelt a polcom, és nincs ennél szebb érzés.
De vészt jósolnak a madarak a meggyfán:
Mikor környékez minket az öröm? Gondolkodj!
Amikor a fájdalom a küszöbön áll- vijjogják.
Bevágnám az ajtót, de kiszakadhat a keret
És nehéz lenne túlélni e érzelmi telet,
Mert valóságos szélvihar törne be rajta,
Sokfejű szörnyek, gerintelen rémképek,
Fejetlen lovag veszedelmes mosollyal,
Csontos lovon ülve, áment suttog feléd,
Elég már. –mondja.- Kifogásom van a
Boldogságod ellen, így elviszem a felét.
Kezem a kilincsen. Morgás a túloldalon.
Libabőr. Zeng,búg, karmol a csend.
Reccsen a padló, hátrébb kell lépni,
És akkor átfut rajtam a borzongás.
Valaki hozzám ért. Megfordulva eláll
A légzésem- az összes szörny idebenn.
Téboly. Az ajtó mitől remeg tovább?
Á igen. Kopogtat egy kedves idegen.
Röhej, de olyan nehéz választani,hogy
Mi a kellemesebb- fájdalom vagy jövő,
Hogy azt választani bölcsebb, mi itt
Álldogáll körülötted. Lélekölő
Galád rémek sértő ölébe fekszem így,
És olyan jó, míg hunyva a szemem.
A vérfagyasztó morgás már édes dallam,
Úgyhogy várakozz kinn tovább,kedves idegen!
|
|