Visszhangzik a sötét terem:
"Vádlott, álljon fel!"
Kezdődik a tárgyalásom-
már csak ügyvéd kell.
Csontos arcú bíró zengi:
"Jöhetnek a vádpontok!"
Én pedig e szó hallatán
észveszejtve háborgok.
„Két rendbeli szerelem,
száz rendbeli kedvesség,
meg nem szűnő figyelem, és
vágy, hogy viszontszeressék.“
Megtörten lehajtom fejem:
"Még valami, bíró úr?
Tán egy újabb piszkavas,
amivel így szíven szúr?"
Elegem van, mondják meg
hogy ki az, aki vádol?
Kit takar ott jobb oldalt
az éjfekete fátyol?
Hangtalanul elém libben...
Lássuk, mik a tények!
Padlót fogott az állam:
egy tükörbe nézek.
Vádló és vádlott (2014.2.1., 23:22)
